Április 8: A többség kevés lesz?
-
[image:
_pqktkqturbxy9kyjnmyje4yzm4njbhzmq5zmezndexm2q3owfkyjy2ni5qcgvnkpudaadnaxtnabutbc0dfm0bva.jpg]
A 2018-as kampányban a választói tömeg érzeteit ol...
2010. december 28., kedd
2010. december 27., hétfő
2010. december 21., kedd
2010. december 8., szerda
2010. december 7., kedd
2010. november 24., szerda
2010. november 23., kedd
2010. november 11., csütörtök
2010. november 10., szerda
2010. november 9., kedd
2010. november 7., vasárnap
2010. november 4., csütörtök
2010. november 1., hétfő
2010. október 25., hétfő
2010. október 8., péntek
2010. október 7., csütörtök
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 26., vasárnap
2010. szeptember 21., kedd
2010. szeptember 18., szombat
2010. szeptember 11., szombat
szept. 11. alkalmából
"Csak a kis titkokat kell rejtegetni. A nagyok titokban maradásának
biztosítéka a köznép hitetlensége."
Marshall McLuhan
2010. szeptember 3., péntek
2010. augusztus 30., hétfő
a világ és a vége
Megint úgy érzem magam, mint 2006-ban és 2008-ban ilyenkor. Erre mondják, hogy van valami a levegőben és meg kell valljuk, ölég sok minden van benne... Négy éve a közelgő hazai biliborogatás szagát hozták az első őszi napok, tavalyelőtt a pénzügyi összeomlás hisztériája lengett be mindent. 2010 őszével kapcsolatban is valami baljóslatú, ugyanakkor fordulatot ígérő szálldogál köröttünk. Azt mondják, Amerikában küszöbön a recesszió második hulláma, meg azt is, hogy az internálótáborok országszerte készen állnak. Azt is hallani, hogy az "Új Világrend" beteljesítéséhez a gazdasági összeomlás után már csak egy világháború hiányzik. Ja igen, azt is olvastam, hogy Obama az Antikrisztus (három éve még Putyin volt)... Nem mintha nem lenne báb, mint a (ki)választott vezetők általában. Kerülném a kifejezést, ami ö-vel kezdődik és sszeesküvés-elméletre végződik, de ha már így előbújt, bevallom általában mókásnak, szórakoztatónak, olykor gondolatébresztőnek találom az ilyeneket. Most azonban valami szöget ütött a fejembe.
Több, mint tíz éve hallottam először (természetesen a tévéből), hogy a "maják ősi naptára szerint" a világvége 2012. december 21-én fog bekövetkezni, tehát ez már akkor műsoron volt, mikor még bőven Nostradamus 1999-étől és az Y2K-tól kellett fosni. Mert ugye, mint tudjuk, félelem és fogyasztás kéz a kézben...
Egyfelől tehát igen régóta sujkolják, másrészt valóban ez a legizgibb világvége-jóslat az utóbbi időben. Nem pusztán azért, mert unalmasak a különböző influenzajárványok és elcsépeltek az aszteroidák, hanem mert pont abból hordoz egy jókora dózist, amiből a poszt-posztmodern ember hiányt szenved: misztikum, nagy, apokaliptikus pátosz. Egy bukott civilizáció archaikus próféciája, amely kellőképpen homályos, sőt, szinte semmi konkrétummal nem szolgál, a drezdai kódex vízözön-ábrázolását leszámítva, mégis pontos dátumot ad. Emellett már évek óta tudható, érezhető, hogy a 2012 körüli évek valóban kritikus jelentőségűek lesznek az emberiség történetében. Ebben látom a jóslat népszerűségének fő okát: mindenki érzi, hogy valami megmozdult, nagy dolgok történnek. Vannak, akik a totális pusztulást, vannak akik a spirituális megtisztulást és újjászületést várják, vannak akik mindkettőt.
A jelenség a maja prófécia körül kialakult mítoszra épül, holott nem kell különösebben mélyre ásni a témában, hogy szemet szúrjon: sokszor egymásnak is ellentmondó spekulációkon, kiegészített töredék-információkon alapul az egész. A dec. 21-i dátum is szembeötlő: egy bonyolult csillagnaptárnál nem meglepő, hogy a téli napforduló és egy ritka galaktikus együttállás idejére esik a ciklusváltás. Ugyanis a híres maja naptár szerint más nem nagyon történik, minthogy véget ér egy nagy ciklus és kezdődik a következő. A naptár folytatódik, mégis valahogy az ötödik ciklus végéhez a világvégét társították. Persze nincs benne semmi meglepő, a mi ezredfordulóinkon is hasonló hiszti ment.
Ugyan a jóslat, vagy inkább annak mítosza elég gyenge lábakon áll, az elmúlt öt évben egyre csak fokozódott a körülötte kialakuló "hangulat". Az "ismeretterjesztő" műsorok, könyvek, filmek, honlapok tömege teríti a közelgő világvége legendáját (tegyük hozzá, a nem-2012-témájú végítélet-sztorik özönével egyetemben), miközben a világ tagadhatatlanul kulcsfontosságú, igen bizonytalan időszakot él át. Itt jött a szög (a fejembe).
A konspirációs elméletekkel való játék kedvéért: mi van, ha azért építették föl és terjesztik olyan alaposan 2012 mítoszát, ezzel tömegeket kondícionálva, mert nagyjából ekkorra lett kitűzve a nagy változások ideje, az az apokaliptikus káosz, amely minden korábbinál nagyobb erővel taszítja a Föld népeit a rég óhajtott új rend, a globális centralizáció felé? A kondícionálás hatásosságáról csak annyit, hogy például a 21 éves húgom is magabiztosan állítja, hogy ő hisz a közelgő világvégében. "Már mindegy, úgyis megdöglünk!" A 2008-as pénzügyi krízis és a naaagy gazdasági álság (sic!) után valahogy nem is olyan nehéz beleélnem magam a kis teóriámba...
Azt hiszem, bizonyos értelemben mindenképpen apokalipszis közeleg: a szó eredeti, görög értelmében leleplezés, vagy föltár(ul)ás következik, szembesülés azzal, hogy (ennek) "a világnak már régen vége van".
Kiegészítés: beszarok, már Orbán is az új világrendről magyaráz!
Kiegészítés: beszarok, már Orbán is az új világrendről magyaráz!
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 27., péntek
2010. augusztus 17., kedd
2010. július 30., péntek
2010. július 19., hétfő
"Save the status quo!"
A múlt héten olvastam, hogy a 2010-es üvegházgáz-kibocsátás 10%-os csökkentését célzó brit civil kezdeményezés, a 10:10 „hivatalosan is elért” Magyarországra. Szép, hogy így a második félév elejére ezt is megérhettük, de most inkább nem ezzel foglalkoznék.
A jelenség, ami az ilyen akciókban megnyilvánul sokkal figyelemreméltóbb. Az utóbbi években (bizonyos körökben legalábbis) sikk lett „környezettudatosnak” lenni, többet hallani a témáról, mint valaha, a cégek CSR kampányai „zöldítésről” beszélnek, állami és céges kampányok spotjai díszítik a tévés reklámblokkokat, 16 fős ökopolitikai frakció immár a magyar parlamentet is. Remek és szép, de ott motoszkál a gondolat, hogy mindez még mindig csak máz. Ahogy egy minapi beszélgetés során előkerült: „hiába gyűjti a sok jó ember szelektíven a szemetet, a rendszer továbbra is az összeomlás felé táncol”. Hiába szép s jó dolog a bicikli, ha egy nem tartható rendszer terméke. Szépségtapaszok...
Persze már annak is örülni lehet, hogy sikerült túllendülni az olajlobbival összefonódó Bush-adminisztráció korszakán, amikor még a globális fölmelegedés puszta létét is kétségbe vonták. Aztán az elmúlt évtized közepén történt valami. Vagy a tudományos kutatások eredményei és a kézzelfogható jelek, jelenségek (pl. hőhullámok, erősebb hurrikánok és tájfunok, aszályok és áradások, erdőtüzek, a gleccserek és a sarkvidéki jégtakaró gyors olvadása) értek el egy kritikus tömeget, vagy az Al Gore-féle „medvedisznóember”-effektus és hasonló „vészmadárságok” hoztak áttörést, de a „klímaváltozás” olyan erős jelszó, vagy hívószó lett, hogy 2007 körül beindult a fentebb körülírt „zöldbumm”. Amikor az akkoriban még inkább csak üvegházhatásként emlegetett fölmelegedés a távolabbi jövő problémájának tűnt, a zöldek, a „faölelgető hippik” olyan témákkal kampányoltak, mint a lemészárolt fókabébik, bálnák, elefántok, állatkísérletek, atomhulladék és persze az esőerdők megmentése. Manapság az egész bolyó megmentésére hívnak és ezt már nem (csak) a Greenpeace-féle radikálisok hirdetik. Csaknem 40 évvel A növekedés határai után ugyan végre alaptéma lett a fenntarthatóság kérdése, de azt hiszem egy igencsak torz szerkezetben.
Az ugyan nem meglepő, hogy a mélyen tisztelt emberiség nem józan belátás nyomán, inkább a mind szorítóbb körülmények kényszere alatt lát hozzá a civilizáció fizikai rendszerének újragondolásához és átalakításához, azonban ez azzal jár, hogy mindez a több évtizedes „felkészülés” alatt kialakult gondolkodás keretei közé szorul. A „környezetvédelem” kifejezés magában hordozza a gondolkodásmódot, ami maga a probléma: ember és természet/környezet/ökoszisztéma szétválasztását. Ahogy a („külső gazdasági hatásokkal”, tehát a környezeti ártalmaktól a társadalmi hatásokig és még tovább is terjedő externáliákkal nem számoló) GDP kultusza elfedi, hogy a gazdasági növekedés valójában látszat, pusztán a pénzügyi-gazdasági rendszer szűken vett keretein belül értelmezhető, azokon túllépve azonban már évtizedek óta deficites, a környezet védelme valami külső dolog (általában a természeti „erőforrások”, pl. a levegőt, a klímát és az élő rendszereket is ide értve) megvédését célozza saját, más irányú ténykedésünk ezzel ellentétes irányú hatásaitól. A gondolati és gazdasági rendszerek, mint modellek sem fenntarthatók. Persze a „környezet-védelem” ellentmondásossága betudható annak, hogy az átmenet időszakában, a régi és új megközelítésmódok ütközésének idején valóban ilyen ellentétes erők hatnak, a cél azonban az kell legyen, hogy a „környezetet”ne kelljen védelmezni, azáltal, hogy azt nem valami külső, tőlünk független dologként fogjuk fel és kezeljük.
Ez a még fennálló belső ellentmondás figyelhető meg abban a felhívásban is: „Save the planet!”. Ha kicsit belegondolunk, könnyen belátható, hogy valójában nem a Föld forog veszélyben, mint „külső, nem emberi tényező”(a "homo sapiens-fertőzésnél" súlyosbb csapások is érték már), hanem a megszokott életvitelünkhöz szükséges feltételek állandósága, végső soron a tág értelemben vett kényelmünk. A szlogen ugyan nem vallja be, de mélyebb rétegeiben a (világ)gazdasági-társadalmi-politikai status quo megmentésére irányul. Itt érkezünk vissza a torz szerkezet másik aspektusához, a klímaváltozás zászlóra tűzéséhez. A jelenség köré épített kampány úgy látszik sikeresen mobilizálja az emberiség jelentős részét (elég csak az Earth Hour-kampány népszerűségére, vagy a tavalyi koppenhágai tárgyalásokat övező felfokozott várakozásokra gondolni), még ha egyelőre inkább csak a felszínen is. A látványos áttörés, aminek következtében az aktivisták helyett, vagy inkább mellett már az ENSZ-től az IPCC-n és az EU-n keresztül az Obama-adminisztrációig (nem beszélve a cégekről) a legmagasabb szinteken találjuk meg a téma szószólóit, fölveti a kérdést: vajh’ honnan fú a szél?
Vajon a (látható és nem látható) hatalmasok is a Földért, illetve az ökoszisztémáért aggódnak, mint az éghajlatváltozás elleni harc legtöbb híve, vagy belátták, hogy a megelőzésre, vagy legalábbis a változások mérséklésére teendő erőfeszítések számukra is a kisebbik rosszat jelentik? Egyfelől, ha népszerűsítik a témát, az ilyen intézkedések több szavazatot hozhatnak, mint vihetnek, miközben talán sikerül e átalakításokkal többé-kevésbé fenntartani a már emlegetett (világ)gazdasági-társadalmi-politikai status quo-t, elkerülve az esetleges összeomlásokkal járó zűrzavart és hatalmi átrendeződéseket.
Másfelől, ahogy abban sokan hisznek, az is elképzelhető, hogy a hatalmasok által rég áhított globális centralizáció, vagyis a világkormány létrehozásának, vagy előkészítésének eszköze a klímaváltozás fölött érzett aggodalom szítása, illetve meglovagolása által legitimált világméretű kibocsátási adó a jelenség megértésének kulcsa.
Másfelől, ahogy abban sokan hisznek, az is elképzelhető, hogy a hatalmasok által rég áhított globális centralizáció, vagyis a világkormány létrehozásának, vagy előkészítésének eszköze a klímaváltozás fölött érzett aggodalom szítása, illetve meglovagolása által legitimált világméretű kibocsátási adó a jelenség megértésének kulcsa.
2010. július 17., szombat
kiábrándulás
Úgy döntöttem, formát bontok, a követekező néhány posztban szövegelés következik.
Egy tegnap éjszakai chatelés nyomán hosszú idő után ismét elgondolkoztam, miért is tartom annyira meghatározó alapműnek a Harcosok klubját. Többek közt, mert erőteljes és eredeti módon ragadta meg az ezredvégi késő-posztmodern kiüresedés témáját, mintegy megelelőlegezve a kétezres évek általános kiábrándulását (vagy talán előre megágyazva annak). Az elmúlt évtized bizalmi válságok sorozataként is fölfogható. Amint sikeresen túléltük az ezredfordulót Y2K-stul, Nostradamus jóslataival a hónunk alatt és még a földönkívüliek sem indítottak inváziót, kiderült, hogy a saját (világ)rendszere tartogat néhány keserű pirulát a nyugati civilizáció, illetve az egész emberiség számára, amelyek lenyelésére jóval előbb jött el az idő, mint azt így kollektíve gondolta volna.
2001 szeptemberében látványosan kitört a XXI. század, megkezdődött a "globális terrorellenes háború" (igencsak terror-ízű/szagú) korszaka, ahogy mondták megrendült a Nyugat biztonság(b)a (vetett hite). Ez a bizonyos (a hátországokban is zajló) háború, leginkább annak "iraki fejezete" az "elsőszámú világ(i nagy)hatalom" globális megítélésének általános romlásához vezetett.
Az évtized közepére, végére (főleg a 2003-as európai hőhullám, a 2005-ös amerikai hurrikánszezon, illetve a mind gyakoribb bozót- és erdőtüzek, illetve az intenzív sarkvidéki jégolvadás hatására) minden korábbinál látványosabban fölerősödött a "környezeti-ökológiai válságtudat". Legfőbb hívószava, a globális fölmelegedés, vagy klímaváltozás tényéről már nem, legfeljebb mértékéről és az előidézésében játszott emberi szerepről folyik vita. Egyes elméletek szerint már 2008-09-ben elértük a globális olajkitermelés csúcspontját, vagyis ezentúl egyre csökkenő tendencia várható. Ha ez igaz, az erőforrások kimerülése is a vártnál hamarabb okozhat problémát. Mindenesetre a folyamatok nem várt gyorsasága és méretei az évtized végére a pénzügyi-gazdasági rendszer válságához mérhető súlyt adott a "környezet-témának" a köztudatban.
Az ezredforduló környékén világszerte fölerősödött az ún. globalizációellenes, vagy -kritikus mozgalom, annak jeleként, hogy a világot uraló pénzügyi-gazdasági rendszerbe vetett hit legalábbis egyre többek számára megkérdőjeleződött. Az Enron-ügy fémjelezte botrányok nyomán erősödött az óriáscégekkel kapcsolatos szkepszis, majd az "antiterrorista háború" okán az "amerikai imperializmus" ostorozása vált "divatossá". A világ pénzügyi rendszerében egyre csak halmozódó virtuális vagyonok és javak mögül elfogyott a bizalom és 2008 őszén sor került arra, amit még néhány évvel korábban is csak kevesen gondoltak elképzelhetőnek. A nagy pénzügyi összeomlást követő világgazdasági válság ugyan (ezidáig) nem öltött olyan mindent felforgatóan látványos formát, mint 80 évvel korábbi "elődje", ahhoz bizonyosan "elég", hogy radikális lépésekre ösztönözze a világot és annak vezetőit.
Érdekes, elgondolkodtató momentum, hogy a fent fölsorolt válságjelenségek mindegyikével kapcsolatban megfogalmazódott a vád: kreálmányok, tudatos manipulációk eredményei, melyeket a média segítségével "terítenek" az összeesküvők (sorrendben az amerikai kormány és az illuminátusok, a megújuló energia-lobbi, pénzügyi spekulánsok és megintcsak az illuminátusok)... Talán a média által (újra)termelt valósággal kapcsolatos bizalmi válság a bónusz.
A XXI. század első évtizedének végére e impozáns "eredeti krízisfelhalmozás" folyományaként fordulóponthoz érkeztünk. Nem véletlen, hogy a 2012-es maja "jóslat" ekkora figyelmet kap: ugyan nincs se ezred-, se századforduló, "mindenki érzi, hogy készül valami".
Az USA választói többségének 2008 végére annyira elege lett, hogy nem a bőrszíne alapján valasztott magának új elnököt. A válságban tengődő Európa a konzervativizmus felé fordult, emellett minden korábbinál többen szavaztak bizalmat a rendszerkritikus jobboldali radikális és zöld politikának. Magyarországon, mint utólag megtudtuk, 2010 áprilisában szavazófülke-forradalom zajlott. A Nyugat kicsit beletanult a takarékosságba, közben Kína és a feltörekvő gazdaságok egyre erősödnek...
Tyler Durden, a Harcosok klubja tudathasadásból született forradalmárának szavai az 1999-es filmből:
"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk. (A TV elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk! Erre lassan rádöbbenünk és nagyon-nagyon berágunk.)"
Ezek az X-generáció lázadó hangjai, "az ürességből", a szellemi-lelki válság konkrét, markáns válságjelenségeit megelőző évekből.
A dolgok megváltoznak, egy korszak elmúlik, felnő egy új nemzedék. Az, amelyik többek közt ezen a filmen nő(tt) föl...
2010. július 12., hétfő
"a nagyok"
Kiket tekintünk "nagyjainknak", miért, egyáltalán kik kiket tekintenek annak? Kinek, minek állítunk szobrot, emlékművet, kinek az arcképe díszeleg a bankjegyeinken?
Mit árul el mindez a magyar múlthoz való viszonyunkról, nemzeti önazonosságunk gyökereiről?
XIX. sz-i ikonokhoz kötődő nemzet-önkép, emésztetlen XX. század 2010. Budapestjén...
Fotósorozatot forralok...
Mit árul el mindez a magyar múlthoz való viszonyunkról, nemzeti önazonosságunk gyökereiről?
XIX. sz-i ikonokhoz kötődő nemzet-önkép, emésztetlen XX. század 2010. Budapestjén...
Fotósorozatot forralok...
2010. július 7., szerda
2010. június 26., szombat
2010. június 17., csütörtök
leginkább fölemészteném...
"Akkor jól állunk?
-Nem, az egész világ nem áll jól, de mi pláne nem. A fogyasztói tudatosság itthon elmaradott.
http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/20/abszurd_dolog_nem_novekedni/
-Nem, az egész világ nem áll jól, de mi pláne nem. A fogyasztói tudatosság itthon elmaradott.
Miért? Nincs ezekről társadalmi diskurzus?
-Így van. De ennek megint több oka van. Egyrészt, mert nem elég erős a civil szektor. Másrészt a lemaradáskomplexusunk is fontos tényező ebben. Mert ugye mi mindig a Nyugathoz akarunk hasonlítani, folyamatosan az a kényszerképzetünk, hogy nem vagyunk elég gazdagok, és nem vagyunk elég fejlettek – közben ha világviszonylatban nézzük, akkor a Föld fejlettebb feléhez tartozunk –, és így mindenki arra koncentrál, hogy minél többet fogyassszon."http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06/20/abszurd_dolog_nem_novekedni/
2010. június 11., péntek
2010. június 6., vasárnap
2010. június 5., szombat
2010. május 26., szerda
2010. május 25., kedd
2010. május 23., vasárnap
2010. május 17., hétfő
2010. május 6., csütörtök
--> aktuális világvége-előrejelzésünk következik
Holnapután világszerte masszív 2012 várható, bár így A hülyeség kora táján ez nem meglepő. Hosszabb távon Waterworld-del számolhatunk, de A mag is előfordulhat. Míg Párizs térségében Armageddonra számítunk, az Atlanti-óceánon nagy a Deep Impact valószínűsége, When Worlds Collide.
Ugyan a Knowing esélye csekély, öltözzünk rétegesen, ne felejtsük otthon az atombunkert sem.
Miután ezen a területen megfigyelhető A majmok bolygója, Dr. Strangelove előrejelzése szerint sajnos a La Jetée-től a The Day After-ig bármi kialakulhat.
A Civilizációk összecsapása nyomán The Masters of Sci-fi: A Clean Escape lesz megfigyelhető, The Children of Men is lehetséges.
Az itt látható, kiterjedt Ómen az Antikrisztus felbukkanására utal, a térségben Ítéletnap valószínű.A tengerentúlon Terminátor kíséretében Az Ítélet napja, majd A gépek lázadása várható, amit Megváltás követhet, elszórtan Y2K is előfordulhat. A második reneszánsz után Mátrix alakulhat ki, a továbbiakban Star Trek: Kapcsolatfelvétel. Némi Battlestar Galactica előfordulásának esélye sem elhanyagolható.
A nap, amikor a Föld elhallgatott, Világok harca kíséretében Támad a Mars! A függetlenség napja várható, ezért érdemes magunkkal vinni a Galaxis útikalauzt. Stopposoknak. Elszórt Star Trek és Csillagkapu itt is előfordulhat.
28 nappal később kiterjedt Legenda vagyok látható, amit az itt megfigyelhető 12 majom kísér, többek közt A kaptár: Apokalipszis valószínű.
A károsanyag-kibocsátásnak köszönhetően a levegőben igen magas az Apokalipszis most koncentrációja, a Donnie Darko mondhatni elhanyagolható, a Southland Tales azonban átlépi az egészségügyi határértéket.
Derűs estét kívánok!
"HAVE A NICE APOCALYPSE!"
2010. május 5., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)