a világ és a vége

  Megint úgy érzem magam, mint 2006-ban és 2008-ban ilyenkor. Erre mondják, hogy van valami a levegőben és meg kell valljuk, ölég sok minden van benne... Négy éve a közelgő hazai biliborogatás szagát hozták az első őszi napok, tavalyelőtt a pénzügyi összeomlás hisztériája lengett be mindent. 2010 őszével kapcsolatban is valami baljóslatú, ugyanakkor fordulatot ígérő szálldogál köröttünk. Azt mondják, Amerikában küszöbön a recesszió második hulláma, meg azt is, hogy az internálótáborok országszerte készen állnak. Azt is hallani, hogy az "Új Világrend" beteljesítéséhez a gazdasági összeomlás után már csak egy világháború hiányzik. Ja igen, azt is olvastam, hogy Obama az Antikrisztus (három éve még Putyin volt)... Nem mintha nem lenne báb, mint a (ki)választott vezetők általában. Kerülném a kifejezést, ami ö-vel kezdődik és sszeesküvés-elméletre végződik, de ha már így előbújt, bevallom általában mókásnak, szórakoztatónak, olykor gondolatébresztőnek találom az ilyeneket. Most azonban valami szöget ütött a fejembe.

Több, mint tíz éve hallottam először (természetesen a tévéből), hogy a "maják ősi naptára szerint" a világvége 2012. december 21-én fog bekövetkezni, tehát ez már akkor műsoron volt, mikor még bőven Nostradamus 1999-étől és az Y2K-tól kellett fosni. Mert ugye, mint tudjuk, félelem és fogyasztás kéz a kézben...

Egyfelől tehát igen régóta sujkolják, másrészt valóban ez a legizgibb világvége-jóslat az utóbbi időben. Nem pusztán azért, mert unalmasak a különböző influenzajárványok és elcsépeltek az aszteroidák, hanem mert pont abból hordoz egy jókora dózist, amiből a poszt-posztmodern ember hiányt szenved: misztikum, nagy, apokaliptikus pátosz. Egy bukott civilizáció archaikus próféciája, amely kellőképpen homályos, sőt, szinte semmi konkrétummal nem szolgál, a drezdai kódex vízözön-ábrázolását leszámítva, mégis pontos dátumot ad. Emellett már évek óta tudható, érezhető, hogy a 2012 körüli évek valóban kritikus jelentőségűek lesznek az emberiség történetében. Ebben látom a jóslat népszerűségének fő okát: mindenki érzi, hogy valami megmozdult, nagy dolgok történnek. Vannak, akik a totális pusztulást, vannak akik a spirituális megtisztulást és újjászületést várják, vannak akik mindkettőt.

A jelenség a maja prófécia körül kialakult mítoszra épül, holott nem kell különösebben mélyre ásni a témában, hogy szemet szúrjon: sokszor egymásnak is ellentmondó spekulációkon, kiegészített töredék-információkon alapul az egész. A dec. 21-i dátum is szembeötlő: egy bonyolult csillagnaptárnál nem meglepő, hogy a téli napforduló és egy ritka galaktikus együttállás idejére esik a ciklusváltás. Ugyanis a híres maja naptár szerint más nem nagyon történik, minthogy véget ér egy nagy ciklus és kezdődik a következő. A naptár folytatódik, mégis valahogy az ötödik ciklus végéhez a világvégét társították. Persze nincs benne semmi meglepő, a mi ezredfordulóinkon is hasonló hiszti ment.

  Ugyan a jóslat, vagy inkább annak mítosza elég gyenge lábakon áll, az elmúlt öt évben egyre csak fokozódott a körülötte kialakuló "hangulat". Az "ismeretterjesztő" műsorok, könyvek, filmek, honlapok tömege teríti a közelgő világvége legendáját (tegyük hozzá, a nem-2012-témájú végítélet-sztorik özönével egyetemben), miközben a világ tagadhatatlanul kulcsfontosságú, igen bizonytalan időszakot él át. Itt jött a szög (a fejembe).

A konspirációs elméletekkel való játék kedvéért: mi van, ha azért építették föl és terjesztik olyan alaposan 2012 mítoszát, ezzel tömegeket kondícionálva, mert nagyjából ekkorra lett kitűzve a nagy változások ideje, az az apokaliptikus káosz, amely minden korábbinál nagyobb erővel taszítja a Föld népeit a rég óhajtott új rend, a globális centralizáció felé? A kondícionálás hatásosságáról csak annyit, hogy például a 21 éves húgom is magabiztosan állítja, hogy ő hisz a közelgő világvégében. "Már mindegy, úgyis megdöglünk!" A 2008-as pénzügyi krízis és a naaagy gazdasági álság (sic!) után valahogy nem is olyan nehéz beleélnem magam a kis teóriámba...

Azt hiszem, bizonyos értelemben mindenképpen apokalipszis közeleg: a szó eredeti, görög értelmében leleplezés, vagy föltár(ul)ás következik, szembesülés azzal, hogy (ennek) "a világnak már régen vége van".

Kiegészítés: beszarok, már Orbán is az új világrendről magyaráz!