kiábrándulás

Úgy döntöttem, formát bontok, a követekező néhány posztban szövegelés következik.

Egy tegnap éjszakai chatelés nyomán hosszú idő után ismét elgondolkoztam, miért is tartom annyira meghatározó alapműnek a Harcosok klubját. Többek közt, mert erőteljes és eredeti módon ragadta meg az ezredvégi késő-posztmodern kiüresedés témáját, mintegy megelelőlegezve a kétezres évek általános kiábrándulását (vagy talán előre megágyazva annak). Az elmúlt évtized bizalmi válságok sorozataként is fölfogható. Amint sikeresen túléltük az ezredfordulót Y2K-stul, Nostradamus jóslataival a hónunk alatt és még a földönkívüliek sem indítottak inváziót, kiderült, hogy a saját (világ)rendszere tartogat néhány keserű pirulát a nyugati civilizáció, illetve az egész emberiség számára, amelyek lenyelésére jóval előbb jött el az idő, mint azt így kollektíve gondolta volna.

  2001 szeptemberében látványosan kitört a XXI. század, megkezdődött a "globális terrorellenes háború" (igencsak terror-ízű/szagú) korszaka, ahogy mondták megrendült a Nyugat biztonság(b)a (vetett hite). Ez a bizonyos (a hátországokban is zajló) háború, leginkább annak "iraki fejezete" az "elsőszámú világ(i nagy)hatalom" globális megítélésének általános romlásához vezetett.

  Az évtized közepére, végére (főleg a 2003-as európai hőhullám, a 2005-ös amerikai hurrikánszezon, illetve a mind gyakoribb bozót- és erdőtüzek, illetve az intenzív sarkvidéki jégolvadás hatására) minden korábbinál látványosabban fölerősödött a "környezeti-ökológiai válságtudat". Legfőbb hívószava, a globális fölmelegedés, vagy klímaváltozás tényéről már nem, legfeljebb mértékéről és az előidézésében játszott emberi szerepről folyik vita. Egyes elméletek szerint már 2008-09-ben elértük a globális olajkitermelés csúcspontját, vagyis ezentúl egyre csökkenő tendencia várható. Ha ez igaz, az erőforrások kimerülése is a vártnál hamarabb okozhat problémát. Mindenesetre a folyamatok nem várt gyorsasága és méretei az évtized végére a pénzügyi-gazdasági rendszer válságához mérhető súlyt adott a "környezet-témának" a köztudatban.

  Az ezredforduló környékén világszerte fölerősödött az ún. globalizációellenes, vagy -kritikus mozgalom, annak jeleként, hogy a világot uraló pénzügyi-gazdasági rendszerbe vetett hit legalábbis egyre többek számára megkérdőjeleződött. Az Enron-ügy fémjelezte botrányok nyomán erősödött az óriáscégekkel kapcsolatos szkepszis, majd az "antiterrorista háború" okán az "amerikai imperializmus" ostorozása vált "divatossá". A világ pénzügyi rendszerében egyre csak halmozódó virtuális vagyonok és javak mögül elfogyott a bizalom és 2008 őszén sor került arra, amit még néhány évvel korábban is csak kevesen gondoltak elképzelhetőnek. A nagy pénzügyi összeomlást követő világgazdasági válság ugyan (ezidáig) nem öltött olyan mindent felforgatóan látványos formát, mint 80 évvel korábbi "elődje", ahhoz bizonyosan "elég", hogy radikális lépésekre ösztönözze a világot és annak vezetőit.

Érdekes, elgondolkodtató momentum, hogy a fent fölsorolt válságjelenségek mindegyikével kapcsolatban megfogalmazódott a vád: kreálmányok, tudatos manipulációk eredményei, melyeket a média segítségével "terítenek" az összeesküvők (sorrendben az amerikai kormány és az illuminátusok, a megújuló energia-lobbi, pénzügyi spekulánsok és megintcsak az illuminátusok)... Talán a média által (újra)termelt valósággal kapcsolatos bizalmi válság a bónusz.

A XXI. század első évtizedének végére e impozáns "eredeti krízisfelhalmozás" folyományaként fordulóponthoz érkeztünk. Nem véletlen, hogy a 2012-es maja "jóslat" ekkora figyelmet kap: ugyan nincs se ezred-, se századforduló, "mindenki érzi, hogy készül valami".

Az USA választói többségének 2008 végére annyira elege lett, hogy nem a bőrszíne alapján valasztott magának új elnököt. A válságban tengődő Európa a konzervativizmus felé fordult, emellett minden korábbinál többen szavaztak bizalmat a rendszerkritikus jobboldali radikális és zöld politikának. Magyarországon, mint utólag megtudtuk, 2010 áprilisában szavazófülke-forradalom zajlott. A Nyugat kicsit beletanult a takarékosságba, közben Kína és a feltörekvő gazdaságok egyre erősödnek...

Tyler Durden, a Harcosok klubja tudathasadásból született forradalmárának szavai az 1999-es filmből:

"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk. (A TV elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk! Erre lassan rádöbbenünk és nagyon-nagyon berágunk.)"

Ezek az X-generáció lázadó hangjai, "az ürességből", a szellemi-lelki válság konkrét, markáns válságjelenségeit megelőző évekből. 

A dolgok megváltoznak, egy korszak elmúlik, felnő egy új nemzedék. Az, amelyik többek közt ezen a filmen nő(tt) föl...