Néhány a világvége-félelmeket tápláló parák közül:
csillagászati ómenek: napfogyatkozás, üstökösök, együttállások stb., próféciák,
természeti csapások (áradások, földrengés, vulkánkitörés, viharok, meteorit-becsapódás, éghajlatváltozás, járványok stb.),
háborúk, népírtás, pusztító eszközök,
a technika összeomlása, természeti erőforrások kimerülése, környezetszennyezés és -rombolás
sötöbö.
Korunkban nagyjából a fönt felsorolt módokon tudjuk elképzelni, azaz képzeljük el a világ végét, így a mindenható popkultúra is ezekből
merít.
Sok megvan már régóta, mások újabbak. A NatGeo-n viszont azon morfondíroznak, hogy János vajon Apache helikoptereket látott-e vízióiban... Kibaszott posztmodern!


Ludwig Meidner: Apokaliptikus táj, 1913.
John Martin: Az Ő haragjának nagy napja, 1853.
Francisco Pacheco: Utolsó ítélet, 1614.