krblognemisblog

VDM! videó-nyilatkozat

2012-02-04T21:30:00.001+01:00

http://valodidemokraciatmost.blog.hu/

Boldog napfordulót!

2011-12-21T14:23:00.007+01:00

Harácsonyi boltbalopás (shopdropping akció)

A végtelen növekedés paradigmája - haláltánc (flash mob)

2011-11-21T16:39:00.003+01:00

"Gondosan felépítették, de ahogy átrendezték a darabjait, nyakukba dőlt a gazdaság a Valódi Demokráciát Most! elnevezésű csoport tagjainak. A Bank Center előtti akcióval arra akarták felhívni a figyelmet, hogy egy véges természeti, ökológiai rendszeren belül a növekedés nem tarthat örökké. A performansz végén alapjaitól építették újra a gazdaságot."

'11.11.11. Occupy Budapest Bank Center

2011-11-12T18:03:00.003+01:00

http://www.mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/budapestet-elfoglaltak-az-aktivistak-riport/2011-11-11/9524
http://atv.hu/video/video-20111111_valodi_reszveteli_demokraciat_koveteltek_a_bank_center_elott

a hétfői újságból

2011-10-19T00:35:00.004+02:00

a vasárnapi tévéből:
http://atv.hu/videotar/20111024_ez_a_7_2011_10_23
(09':20''-tól)

VDM II.

2011-10-19T00:01:00.000+02:00

Valódi demokráciát most!

2011-10-16T21:16:00.006+02:00

http://www.noltv.hu/video/3945.html
http://www.youtube.com/watch?v=DPIv5mT4ZGM
http://www.nol.hu/galeria/000011391/000725261/

http://valodidemokraciatmost.blog.hu/
http://vilagforradalom.wordpress.com/

felvonulás II.

2011-10-06T06:02:00.000+02:00

felvonulás

2011-09-20T15:59:00.002+02:00

több: https://picasaweb.google.com/113005737237490191924/HelyiErtekValtofutasMegnyitoFelvonulas20110916

kiállítás

2011-09-19T01:20:00.000+02:00

szeptember 30-ig látogatható:
Labor, V. ker. Képíró utca 6.
hétköznaponként 16-19 óráig

mítikus

2011-08-13T00:32:00.000+02:00

unrest

2011-08-12T05:12:00.000+02:00

motívum

2011-08-09T22:07:00.002+02:00

előljáróban

2011-08-09T00:06:00.005+02:00

"Helyi érték - Váltófutás"

Kiállítás a Laborban és a Telepen, megnyitó-felvonulás a Rohamig.
2011. szeptember 16., péntek

http://helyiertek.blogspot.com/

augusztus 2.: Fragility, augusztus 4.: Nyuszi(e)-portré

2011-08-08T23:06:00.002+02:00

vki meghekkelte...

2011-07-20T05:04:00.008+02:00

http://www.facebook.com/AnonymouslyPaineful?sk=wall

ki adja, ki veszi

2011-07-14T03:43:00.004+02:00

kiállítás szeptemberben -

http://helyiertek.blogspot.com/

Vasárnap, Kedd, Péntek

2011-07-06T02:25:00.001+02:00

vasárnap

2011-07-05T03:39:00.000+02:00

kedd

2011-06-28T23:55:00.000+02:00

bréking

2011-06-24T04:56:00.007+02:00

#globalrevolution

Vetítő (ön-portré)

2011-06-18T00:48:00.005+02:00

pénzemberek tüntetésen

2011-06-17T20:05:00.002+02:00

önpromóció feladadatra

2011-06-16T01:03:00.005+02:00

most!

2011-05-31T02:26:00.005+02:00

Spain Taken the street for a TRUE DEMOCRACY (video)
Ne hagyjuk, hogy hülyének nézzenek! - Híradó
Spanyolország mint Európa Tunéziája?

...

Helyben, cím nélkül (vagyunk)

2011-05-22T23:06:00.006+02:00

holvagyunk?

2011-05-22T00:32:00.006+02:00

egymilliárd

2011-05-10T01:47:00.001+02:00

(mennyire) boldogok

2011-05-05T00:32:00.000+02:00

képhalál (meghalt a kép)

2011-05-04T00:36:00.002+02:00

(ha) áram van...

2011-04-27T23:43:00.004+02:00

enni (is) kell

2011-04-26T23:34:00.001+02:00

tenni kell

2011-04-15T10:43:00.002+02:00

aludni kell

2011-04-06T23:50:00.002+02:00

Forradalom cím nélkül

2011-03-17T02:31:00.000+01:00

Összeomlás cím nélkül

2011-03-17T02:29:00.000+01:00

Növekedés cím nélkül

2011-03-10T15:02:00.001+01:00

erős

2011-03-08T23:19:00.016+01:00

"Most van az utolsó alkalom a mai világ történetében, hogy áttérjünk fenntartható pályára, később esélyeink csak romlanak. Ha a vezető politikusok – akikről sorra kiderül, hogy a fenti eseménysor értelmezésére képtelenek – továbbra is a gazdasági növekedés ábrándját kergetik, a gazdaság összeomlása elkerülhetetlen."
dr. Hetesi Zsolt, 2008. november

http://krblognemblog.blogspot.com/2011/01/vegtelen-novekedes-paradigmaja-veges.html

Az én hibám

2011-03-01T02:17:00.000+01:00

Bizonyos bizonytalan

2011-02-25T00:14:00.005+01:00

jövő

2011-02-24T04:01:00.001+01:00

hiánypótlás: "Évszakok-sorozat" az elsők és az utolsó

2011-02-22T00:50:00.012+01:00

#1. 2008. nyár: Forradalmat ígér huszonkét művész négy lovon

#2. 2008 ősz: Banánköztársasággá dőlnek a dominók

#9. 2010. ősz: Tünetek, tudattalanok

hibáim egyike, másika

2011-02-21T22:33:00.005+01:00

kimatikus jövőkép(ek)

2011-02-11T22:53:00.003+01:00

Kimatika, illusztratíve

2011-02-05T17:49:00.007+01:00

Minden(ki) a helyén (Egyiptomban, grafikonon, egy görög bank falán), 2011

http://en.wikipedia.org/wiki/Cymatics

_

démonság

2011-02-03T01:34:00.006+01:00

Egyiptom után szabadon

2011-02-02T01:41:00.002+01:00

A pontozott részt tessenek tetszés szerint kitölteni, a hátteret lecserélni... A tuniszi gyors nem áll meg.

2011-01-27T16:35:00.002+01:00

A végtelen növekedés paradigmája - véges erőforrásokra alapozva
http://krblognemblog.blogspot.com/2008/12/most-van-az-utols-alkalom-mai-vilg.html

Átalakulásban

2011-01-26T02:51:00.003+01:00

Átöltözés

2011-01-20T04:51:00.006+01:00

peak oil

2011-01-16T22:29:00.001+01:00

Fújjuk tele a várost Fidesz-logókkal!

2011-01-13T15:34:00.006+01:00

Mivel immár börtönnel büntethetik az ún. falfirkálást, javaslom gondolatban fújjuk, "firkáljuk" tele a város(oka)t szép narancssárga Fidesz-logókkal, Orbán Viktort és kormányát éltető feliratokkal, esetleg a NENyi-ből vett idézetekkel, hogy megteremtsük a megfelelő vizuális atmoszférát!

A tagről, graffitiről, street artról, satöbbiről szólva csak annyit, kimondhatatlanul irritál, amikor olyasmit hallok: "vannak szép, kidolgozott graffitik, de a többi csúnya és rombolja a városképet"! Mert a szürke (vagy színes) falak és mindent elborító hirdetések tengere olyan gyönyörű... Mert ami nem lett "odadizájnolva", vagy pénzért "kiállítva", ami netán organikus (mint a kézírás), az randa "vizuális szenny", de a giccs persze jöhet... Nem pártolom, hogy minden tele legyen tegelve, de ez a börtönnel fenyegetés nagyon durva! Sem greffes, sem gyakorló sztrítártos nem vagyok, de ettől még nagyon zavar ez a hozzáállás, csakúgy, mint az általános szűklátókörűség. Mostantól tehát, hogy ne legyenek tegek, az üdítő, vagy gondolkodtató street art munkák elhelyezéséért is börtön jár. Nem akarom elővenni a fárasztó és értelmetlen művészet-nem művészet dumát, de ezért igazán kár. Egyébként a teget sem tartom olyan borzalmas dolognak, gyakran már-már kalligrafikus is lehet. Persze az önmérséklet sajnos idegen a műfajtól...

Úgy tűnik, marad az (egyébként már önmagában rettentően szellemes) inverz graffiti, de azon sem lennék meglepődve, ha egyes romkocsmák és hasonlók (továbbra is) teret engednének a hagyományos firkálásnak. Magyar honi falfirkászok, szevasztok! Végezetül idézet és egy kérdés: "Nagy Gábor Tamás kezdeményezi, hogy a Btk.-ban rögzítsék a falfirka fogalmát, amely úgy szólna: az festékszóróval, filctollal, vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus, vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges."

-Mi egy fal rendeltetésszerű használata?

művtört. és rendszer-(ön)korrekció

2011-01-07T17:10:00.007+01:00

-baloldalt: Ludwig Meidner - Égő város, 1913.

-a Peak oil-ról

elsetítés(t és...)

2011-01-05T22:06:00.017+01:00

A médiatörvény körüli hisztéria mértéke túllépte a tűréshatáromat, ezért most aktuálpolitizálós következik. Miközben sokan (rengetegen) a Fidesz-kormánnyal szembeni ellenérzéseiktől (ezekből van nekem is bőven), vagy gyűlöletüktől, netán érdekeiktől vezérelve a magyar sajtószabadság állítólagos halála miatt sikoltoznak, bőszen tapsolva a mélyen tisztelt nyugati sajtó egyre visszataszítóbb hisztériakampányának, szépen elsikkad a lényeg (szokás szerint).

A helyzet ugyanis -szerény meglátásom szerint (kettőspontpé)- az, hogy a Zorbán és kormánya a fene sem érti miért, amúgy általános hatalmi arroganciájával (talán éppen ennek okán), de az elkúrt (értsd: elhamarkodott, aggályos, félreérthető, illetve félremagyarázható szar) médiatörvényének áterőltetésével remek támadási felületet biztosított a mélyen tisztelt és nagyon szabad, illetve független (jobbára óriáscégek, cégbirodalmak kezében lévő) mainstream nyugati sajtónak (vagy egy részének), amivel élnek is bőszen, így az rommá alázhatja az országgal egyetemben, nem mellesleg a magyar uniós elnökség kezdetén.

Hogy miért akarnák a földig alázni? Talán mert az elmúlt fél évben alaposan beleköptek a korporációs- és bankhatalom levesébe: az ájemef kiebrudalása, bankadó, a "nemzeti" bank és a magánnyugdíj-rendszer csesztetése és persze az ún. válságadó, vagyis a multik nyereségét kurtító különadók miatt (az AB hatáskörének csorbítása sem hinném, hogy önmagában ennyire izgatná a kedélyeket). A végén még kiderül, hogy nem csak a zemberek terhére lehet a mindenható (vad)kapitalizmus (v)álságát kezelGETni.

Engem speciel holmi szarul szövegezett, "úgy értem, ahogy akarom" médiaszabályozásnál, vagy állami hatalmi koncentrációnál jobban nyomaszt, hogy többé-kevésbé a média és egyébként a kormányok is olyan erők zsebében vannak, amikre még csak egy demagóg választáson sem szavazott senki (legfeljebb a fogyasztásával) és akiknek a profiton kívül nem sok minden számít. Most is az lenne az igazán releváns információ úgy általában, amit inkább nem írnak meg és nem mondanak be, vagyis ki sem (teszem azt, a volt szocialista országok gazdasági gyarmatosításáról nem nagyon hallani). Globális véleményhatalom? Ugyan már, tiszta konteó!

Hajónapló, kiegészítés:

amit érdemtelenül felejtettem el emlegetni: http://velemenyvezer.blog.hu/2011/01/06/fidesz_amikor_a_helyi_vagany_belekot_europaba

azért lassan beúszik, miért nem teccik a "forradalom":

http://index.hu/gazdasag/magyar/2011/01/06/ket_es_fel_extraadobol_bajunk_lehet/

és végre talán ennek is megjön az esze:

http://index.hu/kultur/media/2011/01/06/orban_megis_valtoztatna_a_mediatorvenyen/

plusz végre "magasabb helyen" is megmonnyák:
http://lehetmas.blog.hu/2011/01/06/a_magyarok_adoitol_ments_meg_brusszel_minket#more2563206

átöltözés (vázlata)

2011-01-05T03:29:00.001+01:00

Átjátszó

2010-12-28T02:46:00.002+01:00

Áramlás cím nélkül

2010-12-27T22:34:00.001+01:00

áléhándró

2010-12-22T20:00:00.002+01:00

Átalakulás cím nélkül

2010-12-21T02:50:00.001+01:00

"Grave New World" I-II

2010-12-08T23:03:00.002+01:00

csavarok

2010-12-07T23:16:00.003+01:00

konvergencia (vázlat)

2010-11-24T02:20:00.003+01:00

protest

2010-11-23T00:49:00.001+01:00

befordula

2010-11-11T00:42:00.003+01:00

2010-11-10T03:34:00.004+01:00

Lélektest

2010-11-09T03:07:00.001+01:00

Testlélek

2010-11-09T02:05:00.002+01:00

még valami

2010-11-07T01:50:00.004+01:00

Valami

2010-11-04T02:21:00.001+01:00

reflex

2010-11-01T22:49:00.004+01:00

Patyomkin-szoba (grafikus felület kettő)

2010-11-01T20:42:00.006+01:00

FUCK THAT SHIT!

2010-10-25T02:01:00.005+02:00

szólj cím nélkül!

2010-10-08T17:04:00.002+02:00

(2007)

nézz cím nélkül!

2010-10-07T04:21:00.002+02:00

(2007)

grafikus felület

2010-09-29T04:03:00.003+02:00

selbst 2010

2010-09-29T01:13:00.004+02:00

flashback: peak oil

2010-09-26T22:51:00.004+02:00

Imitation of an Apocalypse, 2009

már nem

2010-09-21T22:31:00.001+02:00

2010 nyár: Zöld a csomagolás

2010-09-21T18:00:00.002+02:00

nevermind

2010-09-18T13:19:00.002+02:00

szept. 11. alkalmából

2010-09-11T04:20:00.004+02:00

"Csak a kis titkokat kell rejtegetni. A nagyok titokban maradásának
biztosítéka a köznép hitetlensége."
Marshall McLuhan

Save the status quo! II -környezeti álság

2010-09-05T06:06:00.006+02:00

Mint arról már korábban értekeztem, az "eredeti krízisfelhalmozás" egyik, talán legnagyobb szelete az ún. környezeti, vagy ökológiai válság, aminek kísérőjelensége az az -egyébként eleve önleleplezően torz szerkezetben megfogalmazódó- hiszterizációs trend, amelyet talán a "környezeti álság" fogalmának bevezetésével lehet tömören megnevezni.

A mintegy negyvenéves múltra visszatekintő ún. környezetvédő-mozgalmak (a környezet-védelem kifejezése is magában hordozza a fenntarthatatlanság problematikáját, már a szó is maga a "környezeti álság" csírája), vagy immár divatosabb kifejezéssel élve zöldmozgalom hosszú, kitartó figyelemfelkeltéssel és politikai aktivizmusával az ezredfordulóra elérte, hogy a világ (ha vonakodva is), de legalább a torz környezet-védelmi-fölfogást magáévá tegye, azonban egyszer csak az éghajlatváltozás ügye, témája 2006-2007 táján ahogy mondani szokták fölcsuszamlásszerű áttörést elérve az emberiség előtt álló egyik központi kihívássá avanzsált. Már nem csak a média (a.k.a. "globális véleményhatalom") szajkózta a "globális felmelegedés" jelentette apokaliptikus fenyegetéssel kapcsolatos állításokat, az IPCC-nek és Al "Medvedisznóember" Gore-nak kiosztott Nobel-békedíjak után az addig rendíthetetlen -köztudottan az olajlobbihoz kötődő- George W. Bush is megtért. Valami történt.

Az általánosan elfogadott (vagyis a média által legtöbbször hangoztatott) fölfogás szerint a kétezres évtized időjárási anomáliái (2003-as európai hőhullám, 2005-ös atlanti hurrikánszezon, aszályok és erdőtüzek stb.), illetve a tudományos kutatások klimatikus trendekre vonatkozó eredményei hozták el ezt az áttörést. Természetesen a véleményhatalom nem hangsúlyozza saját szerepét a globális közvélemény és -hangulat alakításában.

A nagy történés fő momentuma mindenképpen az ún. fejlett világ közvéleményének elmozdulása, a klímaváltozás, mint alapvető veszély és mint a környezeti-ökológiai válságtudat kialakulásának központi motívumaként való elfogadása. A vitás kérdés a fölmelegedés kiváltó okának mibenléte maradt. Az általánosan elfogadott, tehát média-píszí álláspont szerint az "emberi tevékenység", vagyis a fosszilis energiaforrások eltüzelése, ezáltal a légköri üvegházhatású gázok koncentrációjának (egyébként igen drasztikus, az utóbbi 100 évben mintegy harmadnyi) növekedése okozza. Az ún. klímaszkeptikusok, újabban klímatagadók (nem tudom a klímaváltozás-tagadás kifejezése kit mire emlékeztet...), pontosabban a felmelegedés előidézésében játszott emberi szereppel kapcsolatban szkeptikusok körében leginkább elfogadott -nem mellesleg tudományosan ugyanolyan megalapozottnak tűnő- elmélet szerint a klíma a naptevékenység alakulásával összefüggésben változik. Egy újabb keletű, történetesen egy magyar tudós nevéhez fűződő elmélet szerint pedig ugyan az emberi erdedetű üvegházhatás is hatással van az éghajlatra, az önszabályzó rendszerként fokozatosan kiegyenlíti annak hatását.

A vita zajlik, egy azonban biztos: 2007-re addig sosem látott méreteket öltött az emberi eredetű klímaváltozás megfékezését óhajtók és követelők száma a világban. Az ennek kiváltásában és fokozásában szerepet játszó média-behatás, a világpolitikai szereplők (vagyis az általuk reprezentált "függöny mögötti erők", gazdasági-pénzügyi érdekcsoportok) hozzáállásának hirtelen változása és az olyan, összeesküvés-elméleteket igazolni látszó botrányok, mint a tavaly év végi, klímagate, legalábbis elgondolkodtató momentumok. Mi motiválhatja a hagyományosan a fosszilis tüzelőanyagokra és az állandó gazdasági növekedés mítoszára épített nyugati gyarmatosító kapitalizmus, röviden globalizáció hatalmasait, hogy jóhiszemű feltételezéssel élve legalábbis hagyják ezen elméletek, alapvetően globalizációkritikus eszmék és ideológiák ilyen arányú térnyerését? Az egyik emblematikus kirakatemberre fókuszálva: mire véljük Bush pálfordulását?

A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a globális gazdasági-társadalmi-politikai status quo fenntartása a ki nem mondott cél a "környezeti álság" végletesen lebutított kampánya és jelmondata, a "Save the Earth!" mögött. Míg az emberiség jelentős része a "Földanyáért", vagyis az egyébként iszonytató mértékű emberi természetrombolás megfékezésért áll ki, addig az így konvergáló akarattömeget más, ki nem mondott célok szolgálatába (is) állítják. A hogyan és miért kérdésére megintcsak számos (konspirációs) teória áll rendelkezésre a fejlődő országok növekedésének visszafogásától az így legitimált globális adók bevezetése által karnyújtásnyira kerülő "Új világrend" elméletéig. Az is elképzelhető, hogy valóban a fenyegető klimatikus katsztrófa árnya térítette jobb belátásra a (demokratikus) díszletek mögött ténykedő gazdasági hatalmasságokat, vagyis az általa fenyegető átrendeződés réme.

Ami azonban sokkal valószínűbb és kézenfekvőbb, ha szem előtt tartjuk a jelmondatot: "Save the status quo!", hogy a jelek szerint 2008-ban elhagyott globális olajkiermelési csúcs után egyre fenyegetőbb energiaválság lehet a valódi motiváció. Azt az alternatív technikák elfojtásának sok évtizedes gyakorlatából sejthetjük, hogy csak a végső összeomlás vethet véget a szénhidrogének korszakának, hogy ezt pusztán a hülyeség, vagy a világgazdaságot eluraló korporációs logika önpusztító természete diktálja, vagy más, nem tudom. Hogy akkor miért nem az energiaválságról szól minden? Valószínűleg igyekeznek minél jobban elodázni az apokalipszis (leleplezés) pillanatát. Aki időt nyer...

Mindenesetre a felismerés, hogy az a bizonyos összeomlás már évtizedekkel a szénhidrogén-, sőt pusztán a kőolaj-készletek teljes kimerülése előtt (egyre valószínűbbnek tűnik, hogy már a 2010-es években) bekövetkezik, ahogy a csökkenő kitermelés és a növekvő igények között nyíló olló által okozott energiahiány romba dönti az olcsó energiára épülő világgazdaságot, (elvileg) függetlenül a pénzakapitalizmus válságától.

Úgy tűnik, hogy az eredeti krízisfelhalmozás (átkötésekkel szabdalt) párhuzamosainak enyészpontja valahol a közelgő energiaválság horizontján lehet, hiszen igen logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a világ folyamatainak manipulációstul ez állhat hátterében: az elmúlt évtized világpolitikai sakkjátszmáitól a "terrorellenes háború" Közel-keleti, amerikai és európai frontjain történtektől a globális felmelegedés elleni harc, így az energiatakarékosság, -hatékonyság és az alternatív technológiák népszerűsítésének szászlóra tűzésén át egészen a globális pénzügyi- és gazdasági (v)álságig. Vannak, akik szerint már a 2008-as pénzügyi összeomlás is az olajcsúccsal összefüggő olajár-robbanással hozható összefüggésbe oly módon, hogy ez a tényező indította el a hitelpiaci buborék szétpukkadását. A válság mesterséges voltában hívők elmélete is beilleszthető a képbe: a kétezres évtized első háromnegyedének spekulációs tobzódása és a krízis maga (az állami bankmentő-csomagok kikényszerítésével és a bedőlő hitelek utáni kilakoltatási hullámmal) az utolsó nagy rablásként is fölfogható, "amíg megy a szekér"-alapon, emellett a klímaváltozás-kampánnyal már részben kondícionált társadalmakat tényleges takarékosságra szorítja, miközben a recesszió visszafogja az energiafogyasztást.

Ahogy az 1970-es és '80-as évek olajsokkjait követő visszaesések is, ez a mostani szintúgy haladékot adhat a totális energiaválság beköszöntéig, arról nem is beszélve, hogy egy második recessziós hullámmal akár hosszabb távon is leállíthatja a gazdaság és így az energiaigény növekedését, ami a fejlett országokat illeti. A fejlődők növekedését a klímaváltozás elleni harc nevében nyílik lehetőség tompítani, már az energetikai krízis konkrét beköszönte előtt. A túlnépesedéssel összefüggésben is értelmezhető az energiaválság kérdése: olcsó energia és a modern mezőgazdaság nélkül a Föld nem képes eltartani jelenlegi, csaknem 7 milliárdos népességét. Az emberiség lélekszámának drasztikus csökkentését célzó tervekről szóló beszámolók és a tengerentúlról, az államhatalom egy esetleges felkelés, éhséglázadás kezelésére tett intézkedéseiről szóló hírek is új megvilágításba kerülnek ezáltal...

A környezeti álság végső soron mégiscsak visszavezethető környezeti, pontosabban az erőforrások kimerülésével kapcsolatos összefüggésekre, méghozzá olyanokra amelyek a globalizáció urainak érdeklődésére is számot tartanak: a fosszilis tüzelőanyag-forrásokéra. Hogy rosszmájú legyek: a "madarak és fák" igazán csak akkor érdekelnék őket, ha már pár százmillió éve a földben aszalódnának...

spektákulum ("a tőke képpé vált")

2010-09-03T05:31:00.002+02:00

a világ és a vége

2010-08-30T00:25:00.015+02:00

Megint úgy érzem magam, mint 2006-ban és 2008-ban ilyenkor. Erre mondják, hogy van valami a levegőben és meg kell valljuk, ölég sok minden van benne... Négy éve a közelgő hazai biliborogatás szagát hozták az első őszi napok, tavalyelőtt a pénzügyi összeomlás hisztériája lengett be mindent. 2010 őszével kapcsolatban is valami baljóslatú, ugyanakkor fordulatot ígérő szálldogál köröttünk. Azt mondják, Amerikában küszöbön a recesszió második hulláma, meg azt is, hogy az internálótáborok országszerte készen állnak. Azt is hallani, hogy az "Új Világrend" beteljesítéséhez a gazdasági összeomlás után már csak egy világháború hiányzik. Ja igen, azt is olvastam, hogy Obama az Antikrisztus (három éve még Putyin volt)... Nem mintha nem lenne báb, mint a (ki)választott vezetők általában. Kerülném a kifejezést, ami ö-vel kezdődik és sszeesküvés-elméletre végződik, de ha már így előbújt, bevallom általában mókásnak, szórakoztatónak, olykor gondolatébresztőnek találom az ilyeneket. Most azonban valami szöget ütött a fejembe.

Több, mint tíz éve hallottam először (természetesen a tévéből), hogy a "maják ősi naptára szerint" a világvége 2012. december 21-én fog bekövetkezni, tehát ez már akkor műsoron volt, mikor még bőven Nostradamus 1999-étől és az Y2K-tól kellett fosni. Mert ugye, mint tudjuk, félelem és fogyasztás kéz a kézben...

Egyfelől tehát igen régóta sujkolják, másrészt valóban ez a legizgibb világvége-jóslat az utóbbi időben. Nem pusztán azért, mert unalmasak a különböző influenzajárványok és elcsépeltek az aszteroidák, hanem mert pont abból hordoz egy jókora dózist, amiből a poszt-posztmodern ember hiányt szenved: misztikum, nagy, apokaliptikus pátosz. Egy bukott civilizáció archaikus próféciája, amely kellőképpen homályos, sőt, szinte semmi konkrétummal nem szolgál, a drezdai kódex vízözön-ábrázolását leszámítva, mégis pontos dátumot ad. Emellett már évek óta tudható, érezhető, hogy a 2012 körüli évek valóban kritikus jelentőségűek lesznek az emberiség történetében. Ebben látom a jóslat népszerűségének fő okát: mindenki érzi, hogy valami megmozdult, nagy dolgok történnek. Vannak, akik a totális pusztulást, vannak akik a spirituális megtisztulást és újjászületést várják, vannak akik mindkettőt.

A jelenség a maja prófécia körül kialakult mítoszra épül, holott nem kell különösebben mélyre ásni a témában, hogy szemet szúrjon: sokszor egymásnak is ellentmondó spekulációkon, kiegészített töredék-információkon alapul az egész. A dec. 21-i dátum is szembeötlő: egy bonyolult csillagnaptárnál nem meglepő, hogy a téli napforduló és egy ritka galaktikus együttállás idejére esik a ciklusváltás. Ugyanis a híres maja naptár szerint más nem nagyon történik, minthogy véget ér egy nagy ciklus és kezdődik a következő. A naptár folytatódik, mégis valahogy az ötödik ciklus végéhez a világvégét társították. Persze nincs benne semmi meglepő, a mi ezredfordulóinkon is hasonló hiszti ment.

Ugyan a jóslat, vagy inkább annak mítosza elég gyenge lábakon áll, az elmúlt öt évben egyre csak fokozódott a körülötte kialakuló "hangulat". Az "ismeretterjesztő" műsorok, könyvek, filmek, honlapok tömege teríti a közelgő világvége legendáját (tegyük hozzá, a nem-2012-témájú végítélet-sztorik özönével egyetemben), miközben a világ tagadhatatlanul kulcsfontosságú, igen bizonytalan időszakot él át. Itt jött a szög (a fejembe).

A konspirációs elméletekkel való játék kedvéért: mi van, ha azért építették föl és terjesztik olyan alaposan 2012 mítoszát, ezzel tömegeket kondícionálva, mert nagyjából ekkorra lett kitűzve a nagy változások ideje, az az apokaliptikus káosz, amely minden korábbinál nagyobb erővel taszítja a Föld népeit a rég óhajtott új rend, a globális centralizáció felé? A kondícionálás hatásosságáról csak annyit, hogy például a 21 éves húgom is magabiztosan állítja, hogy ő hisz a közelgő világvégében. "Már mindegy, úgyis megdöglünk!" A 2008-as pénzügyi krízis és a naaagy gazdasági álság (sic!) után valahogy nem is olyan nehéz beleélnem magam a kis teóriámba...

Azt hiszem, bizonyos értelemben mindenképpen apokalipszis közeleg: a szó eredeti, görög értelmében leleplezés, vagy föltár(ul)ás következik, szembesülés azzal, hogy (ennek) "a világnak már régen vége van".

Kiegészítés: beszarok, már Orbán is az új világrendről magyaráz!

"Grave New World II"

2010-08-29T05:09:00.005+02:00

eredeti krízisfelhalmozás

2010-08-27T01:51:00.005+02:00

kis emlékeztető, plusz adalék:

http://krblognemblog.blogspot.com/2010/07/kiabrandulas.html
http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/08/26/az_usa_dontheti_be_a_vilaggazdasagot/

tsók!

valami vége

2010-08-17T17:16:00.001+02:00

a lépcső levisz

2010-08-09T05:08:00.003+02:00

"A lépcső lehoz!" by SzépGabi @Tihany2008 (lépcsőn föl)

az idei termés egyelőre ömlesztve:

"Spuhrritime!" by Kim / "A kérdés az: lesz-e szex a szabad ég alatt?" & "Lehugyozhatnám a sírodat!" by crazyGeri / "A lépcső levisz!" (lépcsőn le) by softGeri / "A satt, az odabasz!" by Meisterin Dukai / "A kóla helyrehoz!" by Cé / De mikor nyit a Pedro? & Ez egy kibaszott kupleráj, itt mindenki kurva!
Ja, és zárjelben: Itt egy százas! by kr-

Anna a(z RGB) szivárvány alatt

2010-07-30T15:21:00.001+02:00

forradalom és szabadságharc

2010-07-23T06:36:00.004+02:00

Úgy hallom, a múlt hétvégén „megszakadtak” a tárgyalások az IMF, ill. az EU küldöttségei és a magyar kormány között. Beszéljünk magyarul, előbbiek, a Zorbánék (főleg) bankadó-ügyben tanúsított „szemtelen makacsságán” fölháborodva rendeztek egy kis „nemzetközi érdeklődésre számot tartó jelenetet”, erre szokás szerint hullámvasútra szállt a forint árfolyama, persze a tőzsdét karon fogva.

Tudjuk, mire megy ki a játék, fegyelmezés zajlik. Dá-dá! „Csapataink harcban állnak…”, vagy mi.

Legalábbis aszongyák.

Ha jól számolom, a tavaszi dicsőséges (kár, hogy utólag fölcímkézett) fülkeforradalom óta ez a második ütközet a „globalogazdi” helytartóival a Magyarország pénzügyi-gazdasági függésének, kiszolgáltatottságának „elviselhetőbb szintre csökkentéséért” indított harcban. Mert ugye, egyfelől, mint az (többek közt a világraszóló pénzügyi összeomlás és recesszió hatására) egyre inkább „elbeszélhetővé válik”, az ország -csakúgy, mint a Földön a legtöbb-, a csak globalizációnak nevezett új gyarmatosítás „erőforrásszivatttyúinak” inkább a szarabbik végét kapta (torokra). Másrészt azonban, mégis itt csücsülünk a „Európa szívében” (és annyira imádjuk erre verni…), hát hogy van az, hogy minket itten fejős tehénnek néznek? Mú.

Emberül: talán azért, mert úgy nézünk ki és általában úgy is csinálunk (aztán néha nem), méghozzá régóta. Ha úgy tetszik, lassan már vagy ötszáz éve (mert ugye 2026-ban lesz egy szép kerek évfordulónk, a 2020-asról nem is beszélve). Ma erre lehet csak annyit mondani, hogy „szopóágon”, a kanonizált mantra azonban valahogy így szól: „kompország vagyunk” (magyarul hol keletről, hol nyugatról kapjuk a harci faszt zsinórban párszáz éven át, nem mellesleg jártak még így páran itt körülöttünk, csak őket hagyományosan utálni és/vagy lenézni szoktuk, a nagy „hazafutásban a Nyugathoz”-közben meg észre nem vennénk, hogy „középen lenni” nem feltétlenül szopó), meg vannak a „szerencsésebb történelmi fejlődésű országok” (a magasságos Nyugat), na meg „a sok sötét, szőröstalpú bunkó”, leginkább innen keletebbre…

De nézzük csak az utóbbi 100-150 évet! Az elmúlt háromszáz évben nagyjából évszázadonként egy bukott, vagy ha úgy tetszik (egyébként ált. a többi hatalom hallgatólagos beleegyezésével) vérbe fojtott magyar felkelés/forradalom/szabadságharc közül a XIX. századra esőt követően a Magyar Királyság, mint a Habsburg birodalom keleti tartománya kialkudott magának egy kivételezett pozíciót a birodalmon belül. Ezzel a magyarok úgy érezhették, sikerült visszanyerni valamit a „régi nagyságból”, de mindez úgy is megfogalmazható, hogy a „magyar nagyhatalmi tudattól” elvakultan az ország végzetes illúziókba ringatta önmagát. Mikor a „globalizáció első, több évszázados hullámát lezáró nagy háború első felvonása” után a birodalom összeomlott és az ország rövid időre a világ második szovjetköztársaságává vált, a győztes hatalmak (a.k.a. „szerencsésebb történelmi fejlődésű országok”) velünk szomszédos szövetségeseiknek kedvezve „megcsonkították az országot”, azaz területének 2/3-át elcsatolták. Elgondolkodtató, hogy a többi vesztessel nem így jártak el. Az igazságtalanság felett érzett düh és kétségbeesés (vagy mi) a tőlünk nyugatra kialakuló és egyre terebélyesedő embertelen totalitárius birodalom karjaiba terelte az országot, majd amikor a kétrészes nagy háború második felvonása lezárult, a keletről bevonuló másik embertelen totalitárius birodalom karjaiban találta magát, egyébként romokban. A szovjet birodalom magyar helytartóinak csaknem egy évtizedes ténykedése után sor került a XX. század „forradalom és szabadságharcára”, amit követően az ország ismételten egy a birodalmon belüli kivételezett helyzetben élhette meg, azért mégiscsak mennyivel különbb a mindenféle szőröstalpúaknál. Úgy hívják „gulyáskommunizmus”, meg „a legvidámabb barakk”. "Hhöhö. Ilyet szól…"

A nagy vidámkodásban alig vette észre, ahogy a birodalom lassan felfordul és közben alápakol a másik. Ja, merthogy van másik. De nem ám csak úgy simán a zamerikaiak és neeem, mégcsak nem is a „tuggyukkik”. Mint azt már 1976-ban is kimondták, már nincsenek nemzetek (vagyis nagyon szeretnék, ha így lenne, de azért még vannak, úgy ahogy...). A világ már másképp működik. A pár éve még engem leginkább az 1984 Goldstein-jére emlékeztető Bogár mester úgy nevezné meg, a „globális pénz- és véleményhatalom, amely saját létezését is tagadja és a lokalitásokba telepített erőforrásszivattyúi, a multinacionális óriásvállalatok, illetve adósságszolgálat”. Az öreg mondókájára az elmúlt húsz éves töketlenkedés a világválsággal megtoldva talán eléggé fölhívta már a figyelmet, hogy az összeesküvés-elmélet kifejezést most talonba tehessük.

Nemzetállamok „forradalom és szabadságharcai” ma szükségképpen másképp kell, hogy kinézzenek, mint azt megszoktuk, de a kérdés az, nemzetállami „felkelések” egyáltalán alkalmasak lehetnek-e a jelen birodalommal való hathatós szembeszegülésre?

Magyarországon 2006 őszén és azt követően már történt valami, ami összefüggésbe hozható mindezzel. Miután a „a tankok kimenetele és a bankok bejövetele” utáni két évtized legnyíltabban kollaboráns kormányáról kiderült, hogy tudatosan hazugsággal nyert választást (amit nem mellesleg „fiskális restrikciókkal” kívánt utólag finanszírozni), az ellenzéki erők tömegei valamilyen nemzeti romantikától, vagy pátosztól fűtve az utcán próbálták „elkergetni azt”. A hagyományos forradalom azonban elmaradt, a tüntetőket szétkergette a rendőrség, a hol csöndesebb, hol hangosabb anyázás évei következtek. 2008-ra az ellenzéki nyomásgyakorlás (népszavazás és egyéb borzalamak) gyakorlatilag megbuktatta az úgynevezett szoclib (valójában inkább simán neolib) kolalíciót, ám az további két évi bénakacsázás kedvéért maradt, boldogítandó a jónépet. Közben azonban megtörtént, amire oly’ kevesen számítottak: a hatalmasságos pénzkapitalizmus világgazdasága adott magának egy emberes sallert.

Mindnnek (plusz a korrupciós ügyek) hatására az idei ogy-i választások idejére úgy átalakult „a választói akaratok konvergenciája”, hogy az akár forradalminak is tekinthető, mindenképpen történelmi jelentőségű változásokat eredményezett a magyar politikában. Lássuk csak: kiesett a parlamentből két ún. rendszerváltó, mára egészen nyilvánvalóan „birodalmi kollaboráns” (kis)párt, az eddig kormányzó „régi-új kollaboránspárt” alaposan összezsugorodott, a 8 éve ellenzékben lévő „lokális tőke pártja” kétharmados többséget szerzett és egyszerre két új, anti-establishment párt került be a törvényhozásba. Végső soron a „kollaboránsok el lettek kergetve”(?). Erre mondja az egyik, hogy „forradalom a szavazófülkékben”, a másik, hogy „a csoda megtörtént”, avagy „csendes forradalom”.

Ha ez (akár az elmúlt négy év egészében) egy új forradalom volt (fájdalom, de azt kell mondjam, szerintem ez még nem) és tényleg most kezdődik a szabadságharc, a „szokásos forgatókönyv” szerint most az következik, hogy „vérbe fojtják”, majd valamivel később „kiegyezünk”, aztán még valamivel később a birodalom összeomlik és jön egy másik. „All of this has happened before and it will happen again.” Egy kérdés maradt: az önmagát ismétlő rendszer hányadszorra ad váratlan eredményt?

Na jó, még egy: mely’ ponton?

"Save the status quo!"

2010-07-19T20:27:00.015+02:00

A múlt héten olvastam, hogy a 2010-es üvegházgáz-kibocsátás 10%-os csökkentését célzó brit civil kezdeményezés, a 10:10 „hivatalosan is elért” Magyarországra. Szép, hogy így a második félév elejére ezt is megérhettük, de most inkább nem ezzel foglalkoznék.

A jelenség, ami az ilyen akciókban megnyilvánul sokkal figyelemreméltóbb. Az utóbbi években (bizonyos körökben legalábbis) sikk lett „környezettudatosnak” lenni, többet hallani a témáról, mint valaha, a cégek CSR kampányai „zöldítésről” beszélnek, állami és céges kampányok spotjai díszítik a tévés reklámblokkokat, 16 fős ökopolitikai frakció immár a magyar parlamentet is. Remek és szép, de ott motoszkál a gondolat, hogy mindez még mindig csak máz. Ahogy egy minapi beszélgetés során előkerült: „hiába gyűjti a sok jó ember szelektíven a szemetet, a rendszer továbbra is az összeomlás felé táncol”. Hiába szép s jó dolog a bicikli, ha egy nem tartható rendszer terméke. Szépségtapaszok...

Persze már annak is örülni lehet, hogy sikerült túllendülni az olajlobbival összefonódó Bush-adminisztráció korszakán, amikor még a globális fölmelegedés puszta létét is kétségbe vonták. Aztán az elmúlt évtized közepén történt valami. Vagy a tudományos kutatások eredményei és a kézzelfogható jelek, jelenségek (pl. hőhullámok, erősebb hurrikánok és tájfunok, aszályok és áradások, erdőtüzek, a gleccserek és a sarkvidéki jégtakaró gyors olvadása) értek el egy kritikus tömeget, vagy az Al Gore-féle „medvedisznóember”-effektus és hasonló „vészmadárságok” hoztak áttörést, de a „klímaváltozás” olyan erős jelszó, vagy hívószó lett, hogy 2007 körül beindult a fentebb körülírt „zöldbumm”. Amikor az akkoriban még inkább csak üvegházhatásként emlegetett fölmelegedés a távolabbi jövő problémájának tűnt, a zöldek, a „faölelgető hippik” olyan témákkal kampányoltak, mint a lemészárolt fókabébik, bálnák, elefántok, állatkísérletek, atomhulladék és persze az esőerdők megmentése. Manapság az egész bolyó megmentésére hívnak és ezt már nem (csak) a Greenpeace-féle radikálisok hirdetik. Csaknem 40 évvel A növekedés határai után ugyan végre alaptéma lett a fenntarthatóság kérdése, de azt hiszem egy igencsak torz szerkezetben.

Az ugyan nem meglepő, hogy a mélyen tisztelt emberiség nem józan belátás nyomán, inkább a mind szorítóbb körülmények kényszere alatt lát hozzá a civilizáció fizikai rendszerének újragondolásához és átalakításához, azonban ez azzal jár, hogy mindez a több évtizedes „felkészülés” alatt kialakult gondolkodás keretei közé szorul. A „környezetvédelem” kifejezés magában hordozza a gondolkodásmódot, ami maga a probléma: ember és természet/környezet/ökoszisztéma szétválasztását. Ahogy a („külső gazdasági hatásokkal”, tehát a környezeti ártalmaktól a társadalmi hatásokig és még tovább is terjedő externáliákkal nem számoló) GDP kultusza elfedi, hogy a gazdasági növekedés valójában látszat, pusztán a pénzügyi-gazdasági rendszer szűken vett keretein belül értelmezhető, azokon túllépve azonban már évtizedek óta deficites, a környezet védelme valami külső dolog (általában a természeti „erőforrások”, pl. a levegőt, a klímát és az élő rendszereket is ide értve) megvédését célozza saját, más irányú ténykedésünk ezzel ellentétes irányú hatásaitól. A gondolati és gazdasági rendszerek, mint modellek sem fenntarthatók. Persze a „környezet-védelem” ellentmondásossága betudható annak, hogy az átmenet időszakában, a régi és új megközelítésmódok ütközésének idején valóban ilyen ellentétes erők hatnak, a cél azonban az kell legyen, hogy a „környezetet”ne kelljen védelmezni, azáltal, hogy azt nem valami külső, tőlünk független dologként fogjuk fel és kezeljük.

Ez a még fennálló belső ellentmondás figyelhető meg abban a felhívásban is: „Save the planet!”. Ha kicsit belegondolunk, könnyen belátható, hogy valójában nem a Föld forog veszélyben, mint „külső, nem emberi tényező”(a "homo sapiens-fertőzésnél" súlyosbb csapások is érték már), hanem a megszokott életvitelünkhöz szükséges feltételek állandósága, végső soron a tág értelemben vett kényelmünk. A szlogen ugyan nem vallja be, de mélyebb rétegeiben a (világ)gazdasági-társadalmi-politikai status quo megmentésére irányul. Itt érkezünk vissza a torz szerkezet másik aspektusához, a klímaváltozás zászlóra tűzéséhez. A jelenség köré épített kampány úgy látszik sikeresen mobilizálja az emberiség jelentős részét (elég csak az Earth Hour-kampány népszerűségére, vagy a tavalyi koppenhágai tárgyalásokat övező felfokozott várakozásokra gondolni), még ha egyelőre inkább csak a felszínen is. A látványos áttörés, aminek következtében az aktivisták helyett, vagy inkább mellett már az ENSZ-től az IPCC-n és az EU-n keresztül az Obama-adminisztrációig (nem beszélve a cégekről) a legmagasabb szinteken találjuk meg a téma szószólóit, fölveti a kérdést: vajh’ honnan fú a szél?

Vajon a (látható és nem látható) hatalmasok is a Földért, illetve az ökoszisztémáért aggódnak, mint az éghajlatváltozás elleni harc legtöbb híve, vagy belátták, hogy a megelőzésre, vagy legalábbis a változások mérséklésére teendő erőfeszítések számukra is a kisebbik rosszat jelentik? Egyfelől, ha népszerűsítik a témát, az ilyen intézkedések több szavazatot hozhatnak, mint vihetnek, miközben talán sikerül e átalakításokkal többé-kevésbé fenntartani a már emlegetett (világ)gazdasági-társadalmi-politikai status quo-t, elkerülve az esetleges összeomlásokkal járó zűrzavart és hatalmi átrendeződéseket.
Másfelől, ahogy abban sokan hisznek, az is elképzelhető, hogy a hatalmasok által rég áhított globális centralizáció, vagyis a világkormány létrehozásának, vagy előkészítésének eszköze a klímaváltozás fölött érzett aggodalom szítása, illetve meglovagolása által legitimált világméretű kibocsátási adó a jelenség megértésének kulcsa.

kiábrándulás

2010-07-17T20:34:00.014+02:00

Úgy döntöttem, formát bontok, a követekező néhány posztban szövegelés következik.

Egy tegnap éjszakai chatelés nyomán hosszú idő után ismét elgondolkoztam, miért is tartom annyira meghatározó alapműnek a Harcosok klubját. Többek közt, mert erőteljes és eredeti módon ragadta meg az ezredvégi késő-posztmodern kiüresedés témáját, mintegy megelelőlegezve a kétezres évek általános kiábrándulását (vagy talán előre megágyazva annak). Az elmúlt évtized bizalmi válságok sorozataként is fölfogható. Amint sikeresen túléltük az ezredfordulót Y2K-stul, Nostradamus jóslataival a hónunk alatt és még a földönkívüliek sem indítottak inváziót, kiderült, hogy a saját (világ)rendszere tartogat néhány keserű pirulát a nyugati civilizáció, illetve az egész emberiség számára, amelyek lenyelésére jóval előbb jött el az idő, mint azt így kollektíve gondolta volna.

2001 szeptemberében látványosan kitört a XXI. század, megkezdődött a "globális terrorellenes háború" (igencsak terror-ízű/szagú) korszaka, ahogy mondták megrendült a Nyugat biztonság(b)a (vetett hite). Ez a bizonyos (a hátországokban is zajló) háború, leginkább annak "iraki fejezete" az "elsőszámú világ(i nagy)hatalom" globális megítélésének általános romlásához vezetett.

Az évtized közepére, végére (főleg a 2003-as európai hőhullám, a 2005-ös amerikai hurrikánszezon, illetve a mind gyakoribb bozót- és erdőtüzek, illetve az intenzív sarkvidéki jégolvadás hatására) minden korábbinál látványosabban fölerősödött a "környezeti-ökológiai válságtudat". Legfőbb hívószava, a globális fölmelegedés, vagy klímaváltozás tényéről már nem, legfeljebb mértékéről és az előidézésében játszott emberi szerepről folyik vita. Egyes elméletek szerint már 2008-09-ben elértük a globális olajkitermelés csúcspontját, vagyis ezentúl egyre csökkenő tendencia várható. Ha ez igaz, az erőforrások kimerülése is a vártnál hamarabb okozhat problémát. Mindenesetre a folyamatok nem várt gyorsasága és méretei az évtized végére a pénzügyi-gazdasági rendszer válságához mérhető súlyt adott a "környezet-témának" a köztudatban.

Az ezredforduló környékén világszerte fölerősödött az ún. globalizációellenes, vagy -kritikus mozgalom, annak jeleként, hogy a világot uraló pénzügyi-gazdasági rendszerbe vetett hit legalábbis egyre többek számára megkérdőjeleződött. Az Enron-ügy fémjelezte botrányok nyomán erősödött az óriáscégekkel kapcsolatos szkepszis, majd az "antiterrorista háború" okán az "amerikai imperializmus" ostorozása vált "divatossá". A világ pénzügyi rendszerében egyre csak halmozódó virtuális vagyonok és javak mögül elfogyott a bizalom és 2008 őszén sor került arra, amit még néhány évvel korábban is csak kevesen gondoltak elképzelhetőnek. A nagy pénzügyi összeomlást követő világgazdasági válság ugyan (ezidáig) nem öltött olyan mindent felforgatóan látványos formát, mint 80 évvel korábbi "elődje", ahhoz bizonyosan "elég", hogy radikális lépésekre ösztönözze a világot és annak vezetőit.

Érdekes, elgondolkodtató momentum, hogy a fent fölsorolt válságjelenségek mindegyikével kapcsolatban megfogalmazódott a vád: kreálmányok, tudatos manipulációk eredményei, melyeket a média segítségével "terítenek" az összeesküvők (sorrendben az amerikai kormány és az illuminátusok, a megújuló energia-lobbi, pénzügyi spekulánsok és megintcsak az illuminátusok)... Talán a média által (újra)termelt valósággal kapcsolatos bizalmi válság a bónusz.

A XXI. század első évtizedének végére e impozáns "eredeti krízisfelhalmozás" folyományaként fordulóponthoz érkeztünk. Nem véletlen, hogy a 2012-es maja "jóslat" ekkora figyelmet kap: ugyan nincs se ezred-, se századforduló, "mindenki érzi, hogy készül valami".

Az USA választói többségének 2008 végére annyira elege lett, hogy nem a bőrszíne alapján valasztott magának új elnököt. A válságban tengődő Európa a konzervativizmus felé fordult, emellett minden korábbinál többen szavaztak bizalmat a rendszerkritikus jobboldali radikális és zöld politikának. Magyarországon, mint utólag megtudtuk, 2010 áprilisában szavazófülke-forradalom zajlott. A Nyugat kicsit beletanult a takarékosságba, közben Kína és a feltörekvő gazdaságok egyre erősödnek...

Tyler Durden, a Harcosok klubja tudathasadásból született forradalmárának szavai az 1999-es filmből:

"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk. (A TV elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk! Erre lassan rádöbbenünk és nagyon-nagyon berágunk.)"

Ezek az X-generáció lázadó hangjai, "az ürességből", a szellemi-lelki válság konkrét, markáns válságjelenségeit megelőző évekből.

A dolgok megváltoznak, egy korszak elmúlik, felnő egy új nemzedék. Az, amelyik többek közt ezen a filmen nő(tt) föl...

2010 tavasz: CSAK A forradalom

2010-07-17T17:08:00.003+02:00

"a nagyok"

2010-07-12T05:09:00.016+02:00

Kiket tekintünk "nagyjainknak", miért, egyáltalán kik kiket tekintenek annak? Kinek, minek állítunk szobrot, emlékművet, kinek az arcképe díszeleg a bankjegyeinken?

Mit árul el mindez a magyar múlthoz való viszonyunkról, nemzeti önazonosságunk gyökereiről?

XIX. sz-i ikonokhoz kötődő nemzet-önkép, emésztetlen XX. század 2010. Budapestjén...
Fotósorozatot forralok...

eternal return

2010-07-07T14:18:00.001+02:00

szövedék

2010-06-26T19:39:00.006+02:00

"hear no evil, don't you see no evil,
don't you lay no evil down on me
YOU'RE GONNA BURN IN HELL!
speak no evil, don't you think no evil
don't you play with evil,
'cause I'm free
YOU'RE GONNA BURN IN HELL!"

jelentés -refit

2010-06-26T07:22:00.001+02:00

leginkább fölemészteném...

2010-06-17T03:41:00.008+02:00

-->pisztoly-szopás (szigorúan férfiak által)
-->forradalom (Orbán/Schiffer)
kollaboráció
összeesküvés-elmélet
birodalom
globális pénzügy- és véleményhatalom
2006

óriásplakát-festékbombázás<--
m/bűvészeti környezetszennyezés

hulladék
--->szövet

"Akkor jól állunk?

-Nem, az egész világ nem áll jól, de mi pláne nem. A fogyasztói tudatosság itthon elmaradott.

Miért? Nincs ezekről társadalmi diskurzus?

-Így van. De ennek megint több oka van. Egyrészt, mert nem elég erős a civil szektor. Másrészt a lemaradáskomplexusunk is fontos tényező ebben. Mert ugye mi mindig a Nyugathoz akarunk hasonlítani, folyamatosan az a kényszerképzetünk, hogy nem vagyunk elég gazdagok, és nem vagyunk elég fejlettek – közben ha világviszonylatban nézzük, akkor a Föld fejlettebb feléhez tartozunk –, és így mindenki arra koncentrál, hogy minél többet fogyassszon."
http://index.hu/gazdasag/magyar/2009/06 /20/abszurd_dolog_nem_novekedni/

jelentem: világvége

2010-06-11T01:42:00.005+02:00

00's

2010-06-06T19:27:00.001+02:00